Az, hogy milyen eredményes lesz a lesz a gyermekünk az iskolában, az leginkább tőlünk függ, felnőttektől. Attól, ahogyan élünk, beszélünk, viselkedünk, mit várunk el tőlük a mindennapokban.
Mikor a kisgyermek iskolába lép, általában megváltoznak a szülők vele kapcsolatos elvárásai. Nagy gond akkor tapasztalható, ha korábban semmit nem követeltek tőle, nem voltak betartandó szabályok, nem volt semmilyen rendszer az életében.
A gyermek azt tapasztalja, hogy amióta iskolás mindent másként kell csinálnia, másként viszonyulnak hozzá, sokat bírálják, utasítják, ami korábban nem volt jellemző. Arra a következtetésre jut, hogy mindennek az a fránya iskola az oka! Tehát már az elején negatív érzéseket kezd táplálni az iskola és a tanulás iránt. Emiatt az is előfordulhat, hogy nem őszinte a szüleihez, igyekszik eltitkolni a megoldandó feladatokat. Ez pedig oda vezethet, hogy megromlik a felnőtt és a gyermek kapcsolata, ami lelki teherként nehezedik gyermekre-szülőre egyaránt.
Mit tehetünk, hogy ez ne így legyen? Hogy gyermekünk testileg, lelkileg felkészülten várja az iskolát? A megoldás nagyon egyszerű, ott van a hétköznapokban, éppen ezért nem vesszük észre!
Az első, hogy gyermekünknek legyen napirendje! A napirend nem merev szabályrendszert jelent, sokkal inkább egy kapaszkodót, egy biztonsági hálót. A napirend lényege, hogy ún. tájékozódási pontok vannak egy napon belül, ami biztonságérzetet nyújt a kicsiknek. Ilyenek pl.: az étkezések, a lefekvés, az ébredés időpontjai, vagy a közös vásárlások, a levegőzés, a séta, a játék stb.
Az alvás, a pihenés jelentősége is igen nagy! Az elalvás előtti 1-2 órában már semmiképpen ne nézzenek tévét a kicsik, mert fantáziájuk felpörög, megnehezítve az elalvásukat, nyugtalanná téve az éjszakájukat. Ilyenkor reggel rosszkedvűek, fáradtak, nyűgösek. Lehetőleg ne is legyen készülék a gyerekszobában, mert valódi pihenés csak zajtól, vibráló fénytől mentes helységben lehetséges!
Az esti lefekvés módja is nagyon fontos! A fürdés utáni ágyba kísérésre szánjunk 10-15 percet! Ilyenkor olvassunk neki mesét, vagy egyszerűen csak hagyjuk, hogy kibeszélje magából a nap jó és rossz történéseit! E meghittség azért fontos, hogy gyermekünk ne feszültséggel telve szenderüljön álomba.
A következő a ,,gyerekmunka”. No, nem a szó szoros értelmében gondoltam, hanem olyan tevékenységekre, amelyekre gyermekünk már gond nélkül képes, és lehet, hogy az óvodában egyébként már csinálja is. Ilyen az önálló öltözködés, cipőkötés, terítés, rendrakás, locsolás stb. Használjuk ki aktivitásukat, hogy iskolakezdéskor már képesek legyenek elfogadni a feladathelyzetet!
Tartsuk szem előtt azt is, hogy a gyerekek szeretnek a felnőttek kedvében járni, szeretnek örömet szerezni nekünk! Ne fosszuk meg őket ettől a pozitív érzéstől! Eleinte nyilván lassabbak lesznek, időnként kevésbé sikeresek egy-egy tevékenység végzésében, ezért ne felejtsük el munkakedvüket folyamatosan táplálni! Hogyan? Hát dicsérettel! De lehetőleg ne egy odavetett ,,ügyes vagy”, ,,okos vagy” kifejezéssel. Legyünk mindig konkrétak! Pl.:
- Szeretem, amikor egyedül öltözöl!
- Büszke vagyok rád, hogy egyedül kötöd meg a cipőfűződet!
- Ma hamar megterítettünk, mert segítettél! Köszönöm!
Az ilyen és hasonló közlések kellően motiválják gyermekeinket, mert hitelesek és konkrétak.
Végül, de nem utolsó sorban a szabad levegőn való mozgás. Sajnos azt tapasztalom, hogy gyermekeink életmódját nagymértékben a tévé, a számítógép, a telefon alakítja és a mozgás egyre inkább a háttérbe szorul, pedig az egészséges testi-lelki fejlődéshez elengedhetetlen. Ezen a téren is mi szülők tehetünk a legtöbbet! A közös séták, kirándulások, a
gyermekkel való együtt játszás öröme vonzóvá teszi számukra a szabadban való mozgást, játékot. A mozgás összerendezettsége az iskolaérettségnek is az egyik fontos feltétele, ezért sem mindegy, hogyan fejlődik ez a képességük.
A fenti jótanácsok nagyon hatásosak a sikeres iskolakezdéshez és megvalósításuk nem igényel plusz időt Tőletek! Sőt, mindeközben minőségi időt tölthettek együtt gyermekeitekkel, s közben Ti is jól szórakoztok!